Szakdolgozatok II.

vissza

________________________________________________________________________

Tartalom: Vadonélő növények áttelepítése (Liliana)

Művészetek napjainkban és még előbb (Eicca)

A fejlődés módszertana (Cromus Gulden)

Felhívás (Víg Tocokfi)

Alvilági ismeretek (Chromus Gukden)

Alvilági ismeretek2 (Chromus Gulden)

Miről beszéljen a szónok (Hermagoras)

Út a sikerhez (Csókos)

Miért nem fórumozok? (Lilah)

A bab hatása (Roni)

Az vércsoportokrul ( Claudette deBlue )

A kávé meg a torta ( Tintalanne d' Kataklizma )

Az alkolohol áldásos természetéről (Leigh Jaar
___________________________________________________________________________________

Liliana szakdolgozata, mely boszorkányosan jó!

*************************************
Liliana Kresh-Siron
Vadon élő növények áttelepítése Távolrév parkjaiba

Kedves Olvasó!
Ezen szakdolgozat tulajdonképpen egy beszámoló, ami a nyár végén és ősz elején végzett városszépítő munka lépéseit hivatott bemutatni.

Még az ostrom alatt felmerült bennem a kérdés a városban sétálgatva, hogy noha a lerombolt házakat valószínűleg gyorsan elkezdik majd rendbehozni, mi lesz a kivágott fákkal és letaposott növényekkel. Úgy gondoltam, hogy noha a malteroskanalat nem óhajtom megfogni, ebben az ügyben magam is tehetek valamit.

Még tartott az ostrom, mikor az általam gondozott elzárt kertben növények szaporítását kezdtem meg. Mikor az ostromnak vége szakadt, ezeket azonnal ki lehetett ültetni a parkokba, s először leginkább a főtér környékét hoztam rendbe.

Közben terveket szőttem arra nézve, hogy a városon kívülről, az erdőkből pótlom azokat a fékat, amelyeket a ligetből vágtak ki az elmúlt idpszakban. Sajnos nem csak az ostrom alatt, hanem már előtte is történt ilyen sajnálatos esemény. Többek között a VHV és az MR irtotta a növényeket a parkban.

Eme tervemben segítő kezet nyújtott az Universitas klán, valamint rokonaim. Az ő segítésgükkel sikerült az erdőben felkutatni a megfelelő facsemetéket és cserjéket, Távolrévbe szállítani, és itt elültetni.

A városon kívüli mágiában bővelkedő területeken olyan varázserejű port sikerült készítenem, ami az átültetés miatt kissé megviselt növényeket rendbehozta, és gyorsabb növekedésre serkentette.

A növények állapotát most is folyamatosan figyelemmel kísérem, és tavasszal még egy újabb ültetési akciót tervezek.

**************************************

Eicca, ki már fiatal kora ellenére is Tisztelendő Anya

Művészetek napjainkban és még előbb
Szerkesztette: Eicca Beatrice Schönheit von Vogelsang Airidh

Legelőbb valának a barlagrajzok, melyeket őseink azért készítettek, hogy ezek segítségével rabul ejtsék mind a megtámadni készült vadak, mind pedig a szerelmes asszonyok szívét, akik napjainkig sem változtak, s roppantmód kedvelik a kócos hajú, álmodozó, de ugyanakkor kissé depressziós -vagy más szavakkal űzött- tekintetű művészlelkeket. Ám eleink hamarost rájöttek, hogy amaz vadak bizony sokkal inkább éles fegyvereik hatására hullanak, semmint barlangrajzaiknak köszönhetően, s a művészlelkek is igencsak csapongtak a felkínálkozó rajongók kegyei közt, ezért a művészet szépséges istennője kétségbeesetten nézett körbe selyempárnákkal és csodásan szőtt kárpitokkal borított otthonában.
Hamarosan azonban ahogy a történelem, s az idő kereke könyörtelen elrohant mellettük, az ősök átadták helyüket a lényegesen fejlettebb létfomáknak, megjelentek a képben az elfek, kiknek művészetéről csodákat regélnek, a törpék, s persze az emberek is igyekeztek eszmélni, mert tulajdonságuk, hogy nem szeretnek lemaradni semmi jóról.
Eljöve a Kariatidák kora, a szobrászat és a fehér márványból készült épületek diadalútja, soha nem építettek annyi szépséges templomot, s vízvezetéket mint akkoriban. Egy kissé őrült, de annál megalomániásabb császár pedig, kinek nevét nem tudtam rendesen kibetűzni a fóliánsok közt, nos ő felépíttette a Domus Aureát, mely feltételezéseim szerint vagy egy népszerű bútorüzlet lehetett, vagy a bankárok és brókerek kedvenc helye, hol aranyra és mithrillre alkudhattak napestig, öklüket rázva egymás felé, s kiabálva, hiszen ezeknek az embereknek ez a kedvenc elfoglaltságuk, közvetlenül a gladiátorharc és a szederborfogyasztás után.
De, mint ahogyan az minden korokban lenni szokott, most is felbukkant néhány hormontúltengéses hadvezér, kiknek nem a művészetek és a szépség iránt volt affinitásuk, s pár nagyszabású és végtelenül hatékony hadjárat meg is hozta a kívánt eredményt, eleink templomai leromboltattak, vízvezetékeik betemettettek, a Domus Aurea pedig szőrén-szálán eltűnt a történelem viharos és véres csatáiban.
Kikeveredve ezen időkből az emberek és a földet akkor már benépesítő egyéb fajok megállapodtak, hogy most már csak arra koncentrálnak, hogy megmutassák a világnak, él még a hajlandóság a szépnek és jónak a befogadására, s gőzerővel azon kezdtek munkálkodni, hogy mi eltiportatott, azt újjáépítsék, s a régieknél ezerte szebb alkotások szülessenek.
Ezekben az időkben készültek Aladdin mester csodás repülő szőnyegei, melyeket az ifjú tehetség saját kezével szőtt, az Ismeretlen Mester varázslatos csodalámpája, amit ha megdörzsölünk, s kellőképpen sok szerencsepontot gyűjtöttünk már össze, megeshet, hogy egy jótét szellem, avagy más néven dzsinn bukkan elő belőle, s teljesíti három kívánságunk, Leo N'Ardo grandiózus freskói és Michelos deos Angelos félelmetesen valósághű szobrai.
Ezt a kort nevezzük a művészetek aranykorának, bár akkoriban az emberek nem dúskáltak az aranyban, főképpen nem a fentebb említett művészek, mert bizony kik e nehéz, s nagyfokú tehetséget igénylő foglalkozások valamelyikét űzik, még napjaikban is szegények, mint a templom egere ...
Természetesen nem csak az alkalmazott grafika élte fénykorát, egyre másra épültek a cifrábbnál cifrább paloták és fürdőházak, elkészült néhány múzeum és egyetem, az utcákat szépen faragott márványkövek borították, jólét hatását keltve az idelátogató nagyszámú turistákban.
De eljövend a Nagy Háború, mely mindig beteve a művészeteknek, s csak azok tudtak fennmaradni, akik fegyvereket kovácsoltak, mint például a híres Hat Tori Han Zo, kinek pengéi még a vasat is úgy vágták, mint kés a vajat, s a jó Puskh Apor, kinek vitriolos megjegyzéseitől zengtek a kovácsműhelyek.
De ekkor megjelent egy különös, magas pasas is, kinek szenvedélye a mágikus gyűrűknek a készítése volt, s nagy felfordulást okozott egy arannyal futtatott darabbal, melynek nemes egyszerűséggel az Egy Gyűrű nevet adta ... de ez már egy másik történet ...

S egy régi-régi szakdolgozat az óidőkből, az első magiszterek egyike írta...ma már a nevére sem emlékszik senki, ám munkája fennmaradt...

A fejlődés módszertana –
Kincskeresők útja

(Chromus Gulden tollából)

Kincsvadászok. Mindenki hallott már róluk, és bizonyára önök számára is vonzó e kalandokkal és megpróbáltatásokkal teli élet. Mégse feledjék, hogy kutatásaik során számtalan veszéllyel kell szembenézniük, amiknek kivédéséhez kellő tapasztalatra van szükség. Az alábbiakban bevált módszert ismertetek, mely ugyan nem garantálja, hogy Távolrév legerősebb harcosává válnak, mégis elég, hogy saját tapasztalataikkal kiegészítve ott legyenek a legjobbak között!

Elosztás
A következő tanácsok általános érvényűek, sokszor el kell térni tőlük. Legfontosabb, hogy a használni kívánt tárgyak követelményeinek megfelelően fejlesszék képességeiket, mert így általában több bónuszt kapnak, mint amennyit azzal veszítenek, mikor valamelyiket kissé elhanyagolják egy másik érdekében.

Erő
Erőre majdnem mindig 4-et adjanak, egészen a 15. szintig, azután általában már nem kell vele foglalkozni.

Ügyesség
Erre két lehetőség kínálkozik. A biztos módszer, hogy szintenként 2-t fordítanak rá, amivel hordhatják az összes páncélt, és azok bónuszaival nagyobb eséllyel lesz elég Támadóértékük a szörnyekhez. A másik módszer a bizonyos tárgyakhoz való igazodás. Ilyenkor csak 1-el pakolják meg, és ha látnak egy jó tárgyat, akkor a következő szintlépéskor annak megfelelően. Ebben az esetben valószínűleg alacsonyabb szintű páncélokat használhatnak, viszont nagyobb Egészséggel, ami fontos.

Egészség
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire kell, mert enélkül csak későn tudják bejárni a Tikkasztó Sivatagot! Ha az Ügyességnél említett biztos módszert választják, akkor erre 3-at adjanak szintenként, de ha a másikat, akkor még annyit, amennyit meg tudnak spórolni rajta! 15. szintig próbálják úgy intézni, hogy a lehető legtöbb legyen!

Észlelés
Önöknek elég szintenként 1-et fordítani e képességre! 18. szinttől az Egészséget se nagyon kell növelni, akkor a felszabaduló pontokat -akár mind a tizet- adhatják az Észlelésre, ami segít a hadvezetésben.

Kincskeresés, Ostrom és Küzdőtér
Az első 4 szinten kincskereséssel foglalkozzanak, s a Könyvtárban szorgosan kutassák a Thrillioni áldást! Ezzel támogatást szedhetnek össze, de csak annyi kell, amennyi a klánhoz meg az életvitelhez (fenntartás) szükséges, nem több! Ezután menjenek a Küzdőtérre pénzt keresni, amit majd spekulációval felszaporíthatnak, ám ez már Csókos magiszter szakterülete. Minél magasabb szinten kezdik el, annál több pénzt kaszálhatnak, de a 4-től 6. szintig terjedő időben érdemes alapozni.

Spekuláció
Ha elegendő összeg áll rendelkezésre, növeljék mithrill vásárlásával vagy eladásával, erről Csókos magiszter előadásain mélyebb ismereteket szerezhetnek. Az ostromok kezdetekor nem lesz veszteséges a hadvezetés, később igen, tehát addigra kell egy nagyobb összeg, ami utána is folyamatos spekulálciót igényel.

Ostrom
Hogy kellő tapasztalatuk legyen, ki kell próbálniuk magukat az ostromokban. 7. szinttől ajánlott sereget gyűjteniük. A legelső falu helyét bármelyik Kocsmában egy italért megmondják. //A kocsma választéka kilépés/belépés után újragenerálódik.// Addig próbálkozzanak, amíg olyanok jönnek, amik az Erőt és az Egészséget jelölik meg kedvenc tulajdonságnak (ez véletlenszerű, és csak behívás után látszik), a többit küldjék el, de előtte sorozzák be! Mindegy, hogy adott szinten milyen lényt választanak, csak a szintjük számít. Legjobb, ha a kiszemelt faluból besorozzák a katonákat, és ha nem jó, akkor felderítéssel keresik a többit. Ilyenkor nagy eséllyel jön olyan lény, ami a legszámosabb. Egyszerre ötféle csapat, és max. hét falu lehet. 14. szintig gyűjtsék be mind a hetet!
Csak olyat válasszanak, ami az összes szempontból megfelelő. Szerezzék be a kedvenc tárgyukat, ez újabb +1 szaporulatot jelent naponta! Faluik számát felderítéssel is növelhetik, leghatékonyabb azonban az öröklés, ha 2. vagy több generációs a karakter. Kis sereggel derítsenek, úgy gyengébb várak jönnek, viszont ugyanannyi TP-t jár értük, mint az erősebbekért. 4, max. 5 csp-nél többet ne áldozzanak rá! Ostromoljanak olyan felszerelésben, ami a lehető legtöbb Észlelést adja! Ha maradt még csp az ostromok után, öltözzenek át Erőre, esetleg használjanak Egészséget vagy Életerőt adó tekercset, és induljanak kincset keresni! Ezt egészen 15. szintig folytathatják (ha nagyon ügyesek, már 14. szinten eljuthatnak a Tikkasztó Sivatagba). //a szörnyek elosztásával kissé módosultak a dolgok mostanában//

Kincskeresés
A kincskeresők vállaljanak kockázatot! 15. szint után harcértékeik elegendőek lesznek a Tikasztó Sivataghoz, bár kezdetben a Szarvas Lángdémon valószínűleg legyőzné önöket különleges sebzése miatt, és a Sisakos káosz-rém is gondot okozhat, de ahogy lépik a szinteket és növelik az Egészségüket, egyre kevésbé fordulhat elő (ilyenkor már nemigen kell Erőre adni). Egészen a 21. szintig keressék a kincseket, és ha van elég pénzük ostromra, közben azt is műveljék. //Mikor melyik éri meg jobban TP-ben.// A legtöbb TP-t adó szörnyek hajnal felé jönnek, 3-4-5 óra tájt, ilyenkor akár 8000-8500 TP-t is összeszedhetnek csak kincskereséssel! 15. szinten azonban még jobb napközben kalandozni a Sivatagban, különben könnyen otthagyják a fogukat!

...és az Ősszakdolgozat, az első, melyet Víg Tocokfi, Kataklizma apja vetett papírra...ekkor a klán még csak alakulóban volt!

Tocokfi magiszter (nyugodjék békében, nem érte meg, hogy munkája a közlönyben megjelenjen)
dolgozata a várost ellepő babonás hiedelmekről

Társaságunk ezúton szeretné felhívni a városlakók figyelmét arra a sajnálatos tényre, hogy azok a hírek, melyek szerint egyes alkímisták a higany nevű vegyülékből, valamely csodamatéria, vagy mágia segítségével aranyat tudnak csinálni, nem igazak!
Továbbá az sem lehetséges, hogy mindenféle lim-lom bádogedényből nemes mithrillt állítsunk elő!

A mai korszerű mágia eszközeivel azonban más hasznos anyagok igenis előállíthatók!
Például jómagam a fent nevezett higanyvegyülékből,
más anyagok keverésével, s némi ogrezsír segítségével olyan hasznos kenetet kevertem, mely hatásosan elpusztítja a lapostetű nevű kellemetlen féregállatot! Ezt bizonyítja az a számtalan köszönőlevél, melyet hálás lovagoktól kaptam, kik lelkes látogatói a városi bordélynak, s sokat szenvedtek azelőtt a fent nevezett féregtől!
(1 uncia ára 10 arany)

Alvilági ismeretek - A bosszú
(Chromus Gulden tollából)

Különös fajta a tudós. Nap nap után képes megváltani a világot felfedezéseivel, hosszú órákig tud ülni a könyvtárban, miközben alfelén vastag páncélzatot növeszt, ha kell, pusztító szerkezetek pattannak ki elméjéből, vagy éppen gyógyírt kever, de az életben mégis oly gyámoltalan, mint a ma született bárány. Szórakozott, hanyag, figyelmetlen. Szükséges tehát, hogy a nap minden percében jól képzett segédek legyenek mellette, akik munkája segítésén túl megvédik a tolvaj gazemberektől.

Három típus alkalmas leginkább a magiszterek szolgálatára: az ügyes, az erős és a behemót //Egészség//. A bosszú felelősségteljes megbízás. Ha a segéd nem készül fel rendesen, alaposan elláthatják a baját, ekkor fegyverét eldobva menekülni kényszerül //elveszik egy a karakter testén viselt tárgyai közül//, s szerencséje is csökken. Ha netán oly balga, hogy mestere tiltása ellenére elemeli valakinek a tárcáját, de nem érez magában kellő tehetséget a bosszú kivédéséhez, értékes tárgyait bátran rakja hátizsákba, ő maga pedig ócska holmikat viseljen! A bosszúálló azok közül fog elvinni valamit.

A segéd felkészülésében a legjobb képességét erősítse. Több út is vezethet a siker felé.

Ügyesség
Sokan hanyagolják, pedig magiszterüknek komoly szolgálatot tennének vele. A módszer egyszerű: ha az ellenfél összes támadását kivédjük, akkor nem tud megütni, mi nyerünk. Ehhez a segéd védekezésének meg kell haladnia a gazember támadását. Semmi több. Túl erősnek és behemótnak se kell lenni. Általában szorgalmas gyakorlás meg a jó felszerelés eredménye. //szintenként 3-4 pont az Ügyességre, plusz Ügyességet, Védekezést adó fegyver, amulett, páncél és tekercs// Mellette Észlelését is fejlessze, hogy munkájára ne legyen panasz a laboratóriumban!

Erő
Ha a segéd tudja, hogy a tolvaj ügyes, erővel kell fellépnie ellene. Az ilyenek gyengék, mint a harmat, 2-3 csapás elég nekik. Javasolt edzésként félakós hórdókat, teli búzászsákokat hordani. //minden holmi Erőre vagy Támadásra adjon, nem árt, ha a karakter legalább 2-t szokott szintenként az Egészségre tenni, és 4-et az Erőre//

Egészség
A behemót sokat bír. Nemcsak egy félresikerült kísérletet élhet túl jó eséllyel, de harcban is sokszor ő nevet utoljára. Hiába ütik, alig árt neki, a végén pedig ő marad talpon. //szintenként 4 pont az Egészségre, és legalább 2 pont az Erőre elég szokott lenni, ha az összes tárgy Egészségre illetve HPre ad//

A fenti módszerek nem mindenhatóak. Legforróbban az elsőt tudom javasolni segédeinknek, a másik kettő inkább hivatásos harcosokhoz illik! Végezetül egy jótanács. Figyeljék a mithrillt, mielőtt elindulnak!

Alvilági ismeretek 2 - Az átverés művészete
(Chromus Gulden tollából)

Azt mondják, az első benyomás mindig roppant fontos, és alighanem igazuk van. De az elbizakodottság figyelmetlenséggel párosulva az ember legfőbb ellensége, mely gyakran helytelen következtetésekre sarkall. A tudós elme megtanulja kihasználni ezeket.

Bizonyára előfordult már tisztelt olvasóimmal, hogy az utca forgatagában járva valaki szemet vetett péntárcájuk tartalmára, majd a magáévá tette. Mi követi ilyenkor? Az esetek többségében rögtön másnap küldik a segédeket, hogy vegyék vissza az összeget, pedig a tolvaj számít rá, így jó előre biztonságba helyezi. Mennyivel bölcsebb, s nem utolsósorban jövedelmezőbb, ha várnak pár napot! //3, vagy egyesek szerint 5 napig lehet bosszulni, de 2-3 mindig elég nekem// A tolvajnak élni kell, hamarosan újra magára ölti felszerelését, melyben érzékei kitűnőek, de nem épp harcra való. Bosszúval megkaparinthatjuk aznapi zsákmányát, ami, ha magas a mithrill ára, valószínűleg tovább nő. //a bosszú később következik sorrendben// Triviális dolgok, mégis gyakran elfelejtik...

Jogos a kérdés ezek után, hogy kit tekint a tolvaj potenciális áldozatnak? Három fontos dolog szokott dönteni: a trófea, a hírnév és a mithrill. Aki állandóan zsákmányaival kérkedik, bizonyára jó harcos, viszont biztos, hogy figyelmetlen. Ekkor szinte vonzza az enyveskezűeket. //szintnek megfelelő trófea// A hírnév az életmód következménye, s megint sokat elárul -a kazamaták urai kedvelt célpontok. A mithrill a legfontosabb. Ha valakinek kerek számú mithrillje van a trezorban, sokkal gyakrabban lopják, mint ha az utolsó számjegy 1,2,3,4, 6,7,8,9. Miért? Mert utóbbi esetben azt hiszik, nem spekulál, összes pénzét azonnal berakja...
A trófea a vadászéletmód velejárója, lehetetlen titokban tartani. Aki viszont hadvezetéssel foglalkozik, kevésbé van veszélyben, mert érzékei kifinomultak, jelzi ezt olcsó trófeája már első ránézésre.
Szintén kevesen választják, akinek egyátalán nincs. Az ilyenről nem tudják, mit gondoljanak, vagy jobb esetben azt hiszik, ő is tolvaj, és könnyebb célpontot keresnek. Hírnevük sem árulkodó. Lehetnek nagy fegyverforgatók, kitűnő tolvajok, csak kémek tudnák kideríteni az igazságot, arra viszont ritkán kerül sor.

Ha Észlelésünk magas, bosszulni pedig jól tudunk, egy kevésbé harcképes piti tolvaj sikertelen lopási kísérletét követően egyszerre állhatunk bosszút rajta, s ugyanakkor meg is lophatjuk. Ez nem sokszor jön be, de különleges esetekben alkalmazható módszer. //egyazon fordulóban egyszerre lopás és bosszú, tolvajfelszerelésben// Ne használjuk hozzánk hasonlóan képzett személyek ellen, és pénzünket a biztonság kedvéért tegyük jó helyre! //kémkedés előbb//

Világos, hogy felkészült ellenséget ezekkel a módszerekkel nem lehet kicselezni. De épp elég bajt okoz az utcai csőcselék, kikkel szemben talán hasznos tanácsokkal vérteztem fel olvasóimat...

Miről beszéljen a szónok? - írta Hermagoras

Ha elfogadjuk, hogy a szónoklás nem egyéb, mint a meggyőzés művészete, még nem válaszoltuk meg azt a kérdés, hogy mivel kapcsolatban kell beszédünknek meggyőzőnek lennie.

Thrillion bölcsei közt nem kevesen voltak, akik azt állították, a szónok nem foglalkozhat olyan kérdésekkel, melyek szakismereteket igényelnek. Sok probléma - így érveltek - még a hozzáértők számára is megoldhatatlan: hogyan is vállalkozhatnék egy szónok, hogy beszédében tanácsot adjon a fogfájás enyhítésére, vagy éppen a sikeres bajvívásra. Másrészt, ha tanácsot ad is, ráadásul mesterségéhez képest meggyőzően, talán még nagyobb bajba taszítja a szerencsétlent, aki rá hallgatva lát a gyógyításhoz vagy indul a párbajba.

Más tudósok amellett kardoskodtak, hogy a köznapi élet vitáiban, melyek szinte kivétel nélkül eldönthetők a józan ész és a közönséges értelem mindig-bölcs szavára hallgatva, aligha szükséges a szónokmesterség igénybevétele. Nagyobbra és többre vágytak ők, gyakran szentelve többórás beszédeket olyan témáknak, mint hogy "Milyen alakú a világ?" vagy "Bízhatunk-e érzékeinkben?" - s nemritkán győzték meg hallgatóságukat véleményükről már az első öt percben, hogy aztán saját érveiket cáfolva az ellenkezőjét is hihetővé tegyék. Ez még rosszabb útravaló, akár foghúzásról, akár harcról van szó.

Mi hát az igazság? Miről kell és lehet beszélnünk?

Hiába értünk kiválóan a fogorvosláshoz, hiába vagyunk nagyszerű vívómesterek, tudományunk mit sem ér, ha a tanítvány - vagy aki éppen tanácsért fordult hozzánk - hitetlenkedve elfordul tőlünk, hogy a maga feje után, a saját kárán tanulva kezdjen a mesterség gyakorlásához. Meg kell hát győznünk őket, a saját érdekükben, de a magunkéban is, hiszen a tudós akkor méltó a nevére, ha sikerrel jár a tudatlanok kiművelésében, a babonák eloszlatásában és a rászorulók gyámolításában.
Beszéljünk hát bátran, s ne szégyelljünk szónoki fogásokkal hatásosabbá tenni egy érvet, ha úgy látjuk, hogy erre van szükség nemes hivatásunk céljának eléréséhez!

Ami már a témát illeti: ha tudós létünkre nem az igazságról győznénk meg hallgatóinkat, hanem ellenkezőleg - ahogy a költő mondja: "oktalanságról az oktalanokat" -, rászolgálnánk bizalmatlanságukra és a bízvást bekövetkező szidalmakra. Nem szabad hát elhallgatnunk, amit tudunk, sem olyasmiről beszélnünk, amihez nem értünk.

A beszéd megfelelő tárgya éppen ezért a szónok személyétől függ: az oktalanok beszéljenek oktalanságról, a babonások babonáról, a tudós pedig az igazságról, aminek kutatása Társaságunk végső és egyetlen célja

Út a sikerhez a küzdőtéren innen és túl
Írta és szerkeztette Csókos Magiszter a gladiátor viadalok és a marketing tudora, valamint a Tudósok Szabad Páholya klán reklámfőnöke.

A küzdőtéren innen:
Mielőtt elkezdeném a témát elemezni kitérek ,megemlítés szinten, arra, hogy az aréna akkor is jó tapasztalat szerzési eszköz, ha csak veszíteni járunk oda, de ilyenkor minimális összeggel fogadjunk magunkra, ám ha sikereket akarunk elérni érdemes fontolóra venni az alábbiakat.
A karakter kitöltésekor az erőre annyit tegyünk amennyit csak lehet, a maradékot az egészségre, a másik két tulajdonságnak valymi köze lesz életünkhöz. Szintlépésekkor viszont nézzük meg a fegyverbolt aktuális polcát és, hogy milyen magas ügyesség, valamint észleléssel kell rendelkezni ahoz, hogy használni tudjuk a tárgyakat, a fennmaradó pontokat szintén először az erőre és ha marad akkor egészségre tegyük.
A tárgyak megvásárlásakor mindig azt részesítsük előnyben ami a legtöbbet ad az erőhöz és vagy támadáshoz, a többi értéket ne is firtassuk. Ez alól csak egy kivétel akad, ha van nagyobb sebzésű fegyver ami ugyan kevesebb támadó erővel rendelkezik, de erre is szükségünk lehet, mégpedig akkor, ha egy alacsony védekezésű, de életerős szörnnyel állunk szemben, így a két fegyver közül mindig választhatunk majd, hogy éppen melyikre van szükségünk az aktuális lény ellen. Tehát ha tehetjük fegyverből kettő legyen, egy magas támadó erejű és egy sokat sebző, ha ez a két tulajdonság egy fegyverben jelentkezik, akkor pedig ne habozzunk és vegyük meg.

A küzdőtéren:
Mindig rohamozzunk, mert ekkor első támadásunk duplán sebez, minden körben, védekezésünk, pedig úgy is mindig minimális.
Ha tárgy pusztító ellenféllel találkozunk akkor ha nyerünk kapunk kárpótlás összeget a rongálás mértékében. De van olyan ellenfél, mint például az obszidián elefánt, akinél már egy támadás is elpusztítja vértünket, ekkor ha nagyon értékes és pótoljhatatlan páncélról van szó inkább meneküljünk el, amit úgy tehetünk, hogy egyszerűen rányomunk más menüpontra evvel befejkezve az aktuális viadalt. Mindig maximális összeggel fogadjunk magunkra ami a vagyonunk harmada, de maximum a szintünk ötvenszerese. Figyeljünk tárgyaink kopására is, véleményem szerint 5 cselekvéspontonként javíttasuk meg őket, vagy gyakrabban, főleg tárgypusztító lényezetek után.

A küzdőtéren túl:
A diadalok után már csak be kell fektetünk megérdemelt vagyonunk, ami már egy másik elemzés tárgyát képezi!

Köszönöm figyelmüket és türelmüket, tapasztalatom remélem segítséget nyújt az ovasónak!

Egy dolgozat, mely a "Miért nem fórumozok?" pályázat nyertese lett

Feladó:

Lilah

Téma: Re: pályázat

Miért nem fórumozok? - magyarázkodó költemény

Nyár közepén, mikor, úgymond játszani elkezdtem,
Pár napot elszórakoztam, aztán nem volt kedvem.
Megnéztem és sok-sok klánt, egybe' sem volt élet,
A sok döglött kari között hiába is néztem
Kivel is játsszak egy jót az üres estéken?

Mindegyikben volt két ember, elvoltak magukban,
párnapig elolvasgattam, aztán továbbálltam.
Mikor hozzátok néztem be, a helyzet már más volt:
Olvastam és olvastam, a szemem karikákat látott,
Mikor egy nap vagy húsz oldalt írt tele a Páholy.

Be akartam akkor jönni játszani, becsszóra,
De azon a héten nem akadt egy szabad óra,
Aztán elmentem nyaralni megint vagy két hétre
Mire visszajöttem, szörnyű változás jött létre:
Az öcsém rátelepedett a számítógépre!

Háború dúlt akkor, véres és kegyetlen,
Sokáig eltartott, de végül megnyertem.
Azóta megint járok Távolrévbe sokszor,
Néhányszor már be is írtam, majd máskor is fogok,
Ha megint úgy hozza a sors, hogy nem lesz más dolgom.

Így elment a nyár anélkül hogy pár szót fórumozzak,
Sajnálom, pedig sokszor tök jó ötleteim vannak.
Ha majd egyszer, egy szép estén benézek a klánba,
S lesz majd olyan kari aki akkor velem eljátssza,
-fel legyen kötve mindenki szoknyája, nadrágja!

...Egy vicces...

A bab hatása a lovagok bélmuködésére (Roni magiszter)

1.:-A bab elkészítése:

A thrillioni földekrol szedni kell egy kis babot, lehetoleg egy két zsákkal, mert ez 2-3 hónapig is kitarthat, a fogyasztótól függoen. Ezután Forró vízben meg kell puhítani, és ízesíteni kell, személy szerint mást, de jó ízt ad a bors, a só, a thrillioni duci gomba. Köretként készítheto hús, kenyér, gyümölcs.

2.:- A bab hatása:

A bab a bélben elkezd hatni, kb. az evés után 2-3 órával késobb. Különös, kifejezetten, eros lovagoknak ajánljuk, hisz rendesen kikezdi a gyomrot, foleg a gázokat illetoen. Ilyenkor a lovag körüli emberek émelyegek, ájuldoznak a különös, bódító gáz miatt. Többek viszont ( a rendszeres fogyasztók) úgy gondolják, hogy a gáz egészséges, éppen ezért többször is esznek babot, mint az átlag. Általában ezek az emberek nem élnek túl sokáig, de ez ne vegye el a kedvedet a babevéstol, mert akik nem esznek olyan gyakran, azoknak meghosszabbítja az életét. Ezért aztán a bab fogyasztásáról szóló szakdolgozatom véget ért. Kiegészíto: A gázt harcban is lehet használni, hiszen a hátsó fertájunkat, ha az ellenfelünk felé fordítjuk és kiengedjük a gázt (ideggázt) , az ellenfelünk földre rogy, és nem menekülhet. A keményebb ellenfelek ellen két adagot is ereszthetünk.

Az vércsoportokrul ...
-írta, olvasta, előadta és a kapcsolódó anyagokat az élete árán is a Könyvtárból előkereste: Claudette Emmanuelle Angelique deBlue-

Tisztelt tudósok, magiszterek és magisztrák, és külön kiemelve a nagyságos főmagiszter úr!
Eredetileg úgy gondoltam, én írom majd a TSZP legelső, infinitezimális hosszúságú szakdolgozatát //:)))// de ebben Tintalanne d'Kataklizma kisasszonynak volt szerencséje megelőzni, ezért hát saját hatáskörben megengedem magamnak a luxust -nem fluxus, kedves tudós kollegák, mert az mást jelent- hogy kicsit bővebben értekezzek arról a témáról, mely szerény személyem jelleméhez és érdeklődési köréhez a legközelebb áll, természetesen az idegen szavak használata különféle, lehetetlennél lehetetlenebb élethelyzetekben után, ami majd egy következő szakdolgozat témáját képezné, ha ezt itten a mélyen tisztelt magiszterek és magisztrák kedvező fogadtatásban részesítik, különös tekintettel a nagyméltóságú, minden körülmények közt megmaradó főmagiszter úrra, kire vonatkoznak az anyagmegmaradás törvényei.
Eme bevezető után rátérnék a tárgyalásra.
A bíróság és az esküdtek lázasan figyelnek. Páran kapnak hidegvizes borogatást a homlokukra a tömegben cirkáló kedvesnővérektől.
Nos, barátaim, polgárok, rómaiak, a vércsoportok különféle kombinációkban figyelhetőek meg a vizsgált egyedeken *124 fős reprezentativ mintán kisérleteztem mielőtt belefogtam a művembe* függően attól, hogy az egyed apja illetve anyja -már akinek volt ilyenje, ugye- melyik vérfőcsoporthoz és alcsoporthoz tartozott annak idején, mikor még tartozott valahová, azaz nemes egyszerűséggel mondva: élt a szerencsétlen.
A vérfőcsoportok lehetnek A azaz Alamér, B azaz Balambér, AB azaz ABalambér és O azaz Ottó, a TótOttó típusúak, ízük változatos, némelyek, kik jobban kedvelik az édességeket és egyéb finomságokat, édesebb ízű vért keringetnek az ereikben, míg mások, kik inkább a húsneműeket kedvelik az vacsoraasztalukon, inkább fanyarabb, kesernyésebb ízű vért prezentálnak a kutakodó elmének. És persze sikerült felfedeznem bizonyos sárgás bőrű, ferde szemű egyedekben az édes-savanyú vért is, melyet esetenként csípős-savanyúnak is neveznek, természetesen csakis egyes kantinos nyelvjárásokban.
Miután ilyen jól megismertük a főcsoportokat, rögtön rátérhetünk az alcsoportok vizsgálatára, melyekben, a könnyebbség kedvéért kettőt találhattam -pedig, higgyék meg, nagytiszteletű magiszterek és magisztrák, és külön kiemelten, a fényességes és dicső főmagiszter úr, én kutattam, kerestem, de sajna, ezeknél többet még nem fedeztem fel ...
Ezek pediglen a pozítiv (+) illetve a negatív (-) alcsoportok, melyek a főcsoportokkal keveredve, ezekkel szoros egyetértésben működve teszik a vizsgálati alanyok vérét édesebbé, kesernyésebbé, fanyarabbá vagy éppen teljesen ihatatlanná, ha nagy koncentrációban vannak jelen ...
Mindezek ismeretében állíthatjuk és megállapíthatjuk, hogy a vér, az piros. Néha élénkebb, alkalmanként egészen sűrű, karmazsinvörös színezetű, de ehhez a fő- és alcsoportoknak semmi de semmi köze nincsen.
Köszönöm, hogy meghallgattak, olvastak netán kiátkoztak, melyről az értesítéseket a Bolontsák Szigeteken elhelyezkedő Kirájváramba várom, pénteken délig, mert utána nem tartok ügyfélfogadást.
Kezitcsókolom! :-)

Tintalanne d' Kataklizma szakdolgozata, amely a legrövidebb díjat elvihetné...(s talán a legbutácskábbat is?)

A kávé meg a torta
- tudományos szaktollgozat -
írta: Tintalanne d'Kataklizma

A kávét meg kell főzni a kávémegfőző edényben. Aztán még lehet beleadni tejszínféléket. A torta az sokféle lehet, és úgy kell elkészíteni, ahogy szokták. Bár nem mindenki egyformán szokta, ahogy a kávét sem.

________________________________________________________________________

Az alkohol áldásos természetjéről az alkohol védelmében!
Leigh Jaar

Hercegek, tudósok, magiszteri népek,
Kik üléseztek zöld asztal körül,
Elétek félve oly remegve lépek.
Hol az a szív mely rajtam könyörül?
Mert értekezésem alanya nem más lesz,
Mint az áldott s gyakorta bántott drága szesz.

Könnyű tinéktek finom úri népek,
Magiszterek, osztálytanácsosok,
Könnyű tinéktek mondani beszédet
Arrul hogy oh! a szesznek átka sok
Ezért értekezésem alanya nem más lesz,
Mint az áldott s gyakorta bántott drága szesz!

Mert az alkoholt azt nem pótolja semmi,
S az mindent pótol mindennel felér,
Gyönyöre, kéje százszor százezernyi,
Szívünk belőle mindig újra kér.
Oly bűvös bájos álmodásba ringat,
Mint csöndes nyári éjszakán a hold,
Hát megvédem most álmaimat,
S megvédem vele az alkoholt!

Míg gyönyörű játékát űzi vélünk,
S mámorba ejti szívünk és agyunk,
Minden királynál nagyszerűbben élünk,
Büszkék erősek boldogok vagyunk.
Nincs vágy melyet teljesítlen hagyna,
Probléma nincs melyet meg nem old,
Reményeinket százszor visszaadja,
Ezért nézzétek ha megvédem most az alkoholt!

Fölséges kábulatba döntve lelkünk,
Nagykegyesen mindent megad nekünk.
A kincset melyet soha meg nem leltünk,
A lányt kiért gyötrődtünk, szenvedtünk,
A diadalt melyet soha el nem értünk
És a sikert mellyel más megrabolt!
Őt akit úgy imádunk, úgy megértünk,
Védjük meg együtt az alkoholt!

Őt aki minden bajban megvigasztal,
Őt Léthe édes altató vizét,
Őt aki annyi sok malaszttal,
S áldásait pazalva hinti szét!
Őt aki annyi bánatot feledtet,
Őt aki annyi lelki szomjat olt,
S kitől csupán a szürke próza retteg,
Hát hogyne védeném meg az alkoholt!

Vagy vedd el oh józanság bamba népe,
A szeszt amellyel szívünk megcsalók,
Ám vedd el, de adj cserébe,
Más boldogítót más vigasztalót,
Álmainkat váltsátok valóra,
Legyen igaz minden mit agyunk koholt,
De addig míg nem jön el ez az óra,
Ne bántsátok ti sem az alkoholt!

Mit nekünk a korcsma asztal mellett,
Két kézzel osztogat a drága szesz,
Hírt, diadalt, dicsőséget és szerelmet,
És pénzt, sok pénzt mely nemsokára lesz.
Ezt adjátok a szesz helyett cserébe,
S vesszen mi nékünk eddig drága volt!
De addig józanság bamba népe,
Ne bántsátok ti sem az alkoholt!

vissza